-Most mit akarsz csináni?-kérdeztem hátrálva. Mihelyt a falhoz értem lecsúsztam.
-Ezt.-mondta. Felém tartotta a fegyvert és elsütötte.
-Ma muszály lesz elmenned egy orvoshoz!-tanácsolta Feli.
-Tudom.-mondtam. Felöltöztem és el is indultam. Az orvos kb. 20 antibiotikumot írt fel. Elindultam haza. Mihelyt beléptem, minden kiesett a kezemből. Lefagyva álltam egy összedőlt világba, mikor megláttam Felit és Carlost csókolózni. A kezem ökölbe volt szorítva, s neki rohantam Carlosnak. Pár perc múlva azon kaptam magam, hogy Logan lefog, Carlos előttem állt vérző fejjel.
-Carlos mondtam én, hogy ne játszd el ezt Kevinnel!-üvöltött Logan Carlosal.
-Mi van?!-akadtam ki.
-Láttam azt, mikor Los és Feli először csókolózott, még akkor el volt törve a lába.-mondta Logan.
-Ezt nem hiszem el!-kiszedtem magam Logan szorításából, és újra neki támadtam Carlosnak. Szószerint már a földön feküdt, annyit kapott tőlem. Amikor abba hagytam, Loganre néztem.
-Most te jössz!!!-mondtam. Elkezdett hátrálni, de nekinyomtam a falnak és elkezdtem ököllel ütni. Összerogyott, és csak annyit tudott nyöszörögni, hogy miért. Én meg véres kézzel röhögtem, mint valami őrült.
*Kendall szemszöge*
Furcsa hangokat hallottam. A lépcső tetejéről láttam, mi van a többiekkel. Sokkot kaptam, mikor megláttam Kevint, ahogy felém tartott, én meg hátráltam.
-Ne félj, te addig nem fogsz így járni, amíg nem okozol csalódást!-mondta és elővett egy fegyvert a fiókból.- Hol van James?-kérdezte és felém tartotta a fegyvert.
-A szobájába.-mondta. Bement és két .................................................................................................
Reggel mikor felkeltem, ránéztem az órára és sokkot kaptam, mert 10:00 óra volt és 10:30-ra már a stúdióba kellet volna lennem. Gyorsan elrohantam fürdeni, villám gyorsan felöltöztem és rohantam a stúdióba. Mire beértem, már mindenki bent volt, még a srácok is.
-Fel lehetett volna ébreszteni!!!-förmedtem rá Carlosra.
-Aha, akkor ezt felejtettem el!-kezdett el röhögni.
-Kussolsz!-szóltam rá durván.
-Na! Ha befejeztétek, akkor itt a heti feladatok.-Erik kezembe nyomott egy lapot.
-De csak ennyi?-kérdeztem.
-Igen mehettek.-én rohantam ki elsőnek. Egyből haza és fel a szobámba száguldtam, mikor nekirohantam Carlosnak. Szerencsétlen csak nyekkent.
-Hova sietsz?-kérdezte felállás közben, de a lába reccsent egy nagyot és felkiáltott:
-Áááááááá!!!!!
-Mi a baj?-kérdeztem rémülten.
-Nem birok lábra állni!-kezdett el kiabálni.
-Gyere, beviszlek a kórházba.-mondtam, miközben felsegítettem. Kimentünk a kocsimhoz és beültettem Carlost. Elindultunk a kórházba. Csoda, a forgalom pocsék, de hamar be értünk. Carlost elvitték röntgenre. Ahogy sejtettem, eltört a lába. Haza mentünk, a srácok pedig elmentek bulizni. Carlossal otthon maradtunk.
-Kevin nyugodtan menjél.....-kezdte el, de beleszóltam.
-Nem, mert miattam van ez. Legfeljebb többet leszek a tesómmal.-mondtam egy mosollyal.
-De mi csak mostoha tesók vagyunk.-válaszolta.
-De nekem te olyan vagy, mintha az igazi testvérem lennél!-mondtam és ő erre elmosolyodott- Na, felmegyek, szólj ha kell valami.-ő erre csak bólintott. Felmentem, s elkezdtem gitározni és énekelni az első dalom.
Amikor befejeztem, kopogtak. "Este 8-kor vajon ki lehet?"-kérdeztem magamban és kinyitottam.
-Felícia!! Szia, te hogy-hogy itt???-kérdeztem.
-Jöttem veled beszélni.-válaszolta.
-Gyere be.-mondtam és levettem róla a kabátot.
-Szia Carlos.-köszönt.-Mi lett a lábaddal?-kérdezte.
-Eltört.-válaszolta Carlos. Felmentünk a szobámba.
-Kevin,el akarom mondani neked hogy még.....-de félbe szakítottam.
-Én is szeretlek téged.-mondtam. Megcsókoltam és megtörtént.